Tegnap este elvitt egy nagyon szép helyre, amit már nappal is láttam, de koránt sem így, ahogy most, sötétben amúgy sem szívesen mozdulok ki. Sasuke a karjaiba zárt azon a dombon,ahonnan tökéletesen látszódott minden egyes fényes csillag,ami beragyogta az eget. Még soha nem csinálta azt,amit ott… Korábban kimondta,hogy szeret,most pedig megcsókolt és olyan forrón ölelt,ahogy még soha sem. Nem is éreztem a hideget,ami a testemet átjárta, mikor ő levett rólam mindent… Elfelejthetetlen volt,ahogy csókolt,ahogy végigjárta a nyelvével minden porcikámat. S végül,amikor eljött az idő,fájóan,majd édesen nyögtem a karjai közt,testünk egyszerre ringott lassú tempóban, szívünk egyszerre dobogott, egyszerre járt át minket a tüzes szenvedély. Nem is tudom,hogy kerültünk utána hozzá,de reggel az ő ágyában találtam magam,az ő pizsamájában,viszont Sasuke nem volt itt. Azt hittem először,hogy álmodok,talán így lehetett volna,de hirtelen valami súlyosat éreztem a derekamon. Mikor kinyitottam a szemem, az övével találtam szembe magam és egy tál gőzölgő ramennel. Először zavart voltam, majd hatalmas vigyorral bámultam rá és az ételre,miközben elvettem. Villámgyorsan befaltam, majd úgy döntöttem,megköszönöm neki a szívességet. Ő éppen a mosdóból jött ki, én pedig meg sem vártam,hogy lépjen egyet, odarohantam és magamhoz öleltem, s lassan éreztem,hogy viszonozza ölelésem. Ekkor megszólalt:

- Jó reggelt, édes Narutom…

****

Tegnap este felvittem arra a helyre, ahol általában gondolkodni szoktam. Szerintem már látta ezt a helyet fényes nappal,de kételkedem,hogy sötétben egyszer is kimozdulna. Mikor elsőnek megláttam, magam is rácsodálkoztam,hogy milyen szép,s azt kérdeztem magamtól: Mi lehet ennél gyönyörűbb? De mikor láttam a csodálattal teli kék szemeket, már tudtam magamban feltett kérdésemre a választ: Naruto. Szorosan magamhoz öleltem, mintha óvni akartam volna a világtól, miután leültünk egy fa tövébe. Ellenálhatatlan kísértésbe estem, nem akartam, nem tudtam őt elengedni. Megcsókoltam olyan áthatóan,amennyire tőlem telt, és megszabadítottam a ruháitól. Gyönyörű kidolgozott, barnás teste volt, nem bírtam neki ellenállni, végigcsókoltam egész valóját. Hangjai a fülembe itták magukat, még akkor is, mikor eggyé váltam vele, de nem akartam fájdalmat okozni neki. Testünk egyszerre mozdult,szívünk egyszerre verte gyors ritmusát,miközben elértük azt a pontot,ahonnan már csak fehér foltokat láttam… Naruto elaludt a karjaimban, ezért Konohába árnyékként kellett suhannom,hogy aztán adjak rá egy pizsamát és hagyjam aludni. Másnap amint felkelt, a csípőjére ültem finoman, és szótlanul néztem a felnyíló szemeibe. Az elkészített reggelijét odaadtam neki és elmentem a mosdóba. Mikor kiléptem, ő azonnal magához szorított, s mikor kábulatomból felébredtem, én visszaöleltem,majd végre kiböktem egy mondatot:

- Jó reggelt, édes Narutom…