3.fejezet

A szombat lassan eltelt azzal,hogy a két fiú végig Naruto házát takarította,persze gyakran beiktatva egy-egy csókkal,hogy valami jó is legyen benne.

A vasárnap reggel megint Narutonál köszöntötte a két szerelmest,arany színű sugarakkal körbevéve őket. A szőke ásított egyet,mikor kinyitotta kék szemeit. Feje Sasuke mellkasán feküdt,aki szintén ébredezni kezdett,majd ránézett.

- Jó reggelt,édes.

- Ne szólíts így…- pirult el,majd belebújt a fiú meleg ölelésébe és beszívta mélyen az illatát. Felkeltek,majd megreggeliztek. Minden olyan békés volt számukra.

- Szerintem meg kéne néznem,hogy Itachi él-e még. Volt már olyan,hogy hiányoztam neki,csak nem vallotta be,ezért lement a kocsmába inni,hogy valami társasága akadjon…- mosolyodott el- Én szedtem össze onnan,aztán két napig csak aludt. Vicces látvány volt…

- Oh,azt egyszer én is megnézném- vigyorgott- Nem nézném ki belőle,hogy ilyet csinál.

- Huh,ne tudd meg- mondta,miközben végzett az evéssel,ahogy Naruto is. Felöltöztek,aztán az első dolog volt,hogy elmentek Sasukéékhez. A fiatalabbik Uchiha nem csalódott,Itachit a földön fekve találta bekómált fejjel,bedagadt szemekkel és csorgó nyállal a szája szélén. Naruto alig tudta visszafogni magát,annyira nevetségesen festett,majdnem elnevette magát.

- Ne aggódj,tudom milyen érzés,de ha a röhögésünkre fog felébredni,akkor baj lesz- csitítgatta a másikat,majd leguggolt bátyja mellé és a mellkasára tette a kezét. Mivel az egyenletesen fel-le mozgott,megállapította- Még él,hamarosan felébred…

Majd felállt és megnézte a házat. Talált két törött poharat,három sörös és négy wiskey-s üveget és az ágyon pár nem éppen odaillő dolgot.

- Öhm,te,Sasuke…nem lehet,hogy a bátyád is meleg?

- Nem,van csaja. Biztos vele volt tegnap,de miután el kezdett mindent összezúzni,elment,de lehet,hogy még az előtt- nézett az óvszeres papírra- Felteszem a kanapéra,addig szolgáld ki magad,ha kérsz valamit enni-inni- mondta,majd a földön kezdte el húzni Itachit,majd feltette oda,ahova mondta és leült a konyhában egy székre,míg a szőke ivott. Ezután Sasuke kivett valamennyi pénzt a bátyja pénztárcájából és a zsebébe rakta. Naruto csodálkozva nézett rá.

- Ez lopás! Miért vetted el tőle a pénzt? Nem a tied,hanem a testvéredé!

- 1. Ő már úgysem venné hasznát,mert csak leinná magát. 2. Úgyis megengedné,mert a testvére vagyok. És 3. Ebből viszlek el a vidámparkba.

- Vidámparkba megyünk,jaj de jó!- ugrott a nyakába- De még mindig nem értem,miért issza le magát…

- Mert nincs mellette senki,aki vigyázzon rá. Olyan,mint egy gyerek,aki minden rosszat csinál,ha egyedül hagyják. De persze csak azért,mert nincs más dolga,nem alkoholista és nem dohányzik. Csak ha én nem vagyok ott- sóhajtott.

- Nagyon kötődhet hozzád ahhoz képest,hogy folyton szekál.

- Aha. Nem érdekes,hagyok neki egy üzenetet,hogy itt jártam és ne igya le magát a sárga földig,mert nincs miből…- mosolyodott el kényszeredetten,majd egy rövidke üzenetet firkált a hűtő-mágnesre.

Elindultak a vidámpark felé és mikor kifizették a belépőjegyet,egy hangos kiabálást hallottak maguk mögött.

- Hé,Narutooooooooo!- szólt Kiba és mellette jött egy ismeretlen lány.

- Szia,Kiba! Ne ordíts túl sokat,mert berekedsz- mondta a szőke,mikor odaért hozzájuk a barnahajú. Mindketten vigyorogtak a másikra,majd Kiba ismertette a lányt.

- Ő az én Ayamim,vele járok- mondta és szelíden nézett a vidáman mosolygó lány felé.

- Hello,sokat hallottam rólad,Naruto!- mondta körülbelül olyan hangosan,mint Kiba.

- Oh,az jó- vigyorgott- Kiba mondta,hogy van valami csaja,de nem hittem volna ilyen jó ízlése van!

- És ő ki melletted?- kérdezte a lány,miközben látta,hogy hátulról átkarolja a szőkét.

- Ő Sasuke. Én vele járok- mondta Naruto és megsimogatta a feketehajú kezét.

- Te jársz Sasukével?- kiabálta Kiba- Szóval mégis meleg vagy! Nem is mondtad,öregem!

- Bocs,Kiba- mosolygott- Eddig csak pár fiú tud róla,meg most már Ayami,mert Sakuráék frászt kapnának,gondolom megérted.

- Ja,persze,haver! Én nem mondok semmit. Na mi megyünk kajálni,szerintem Aya is éhes.

- Az vagyok!- mosolygott szélesen,majd elköszöntek és elmentek. Naruto felsóhajtott.

- Sakura és Ino fogja elsőnek megtudni tőle.

- Tisztában vagyok vele és nem érdekel. Menjünk valahova. Hova szeretnél először?

- Óriáskerék! Ott még nem ültem soha!- mondta csillogó szemekkel.

- Nem? Pedig az nagyon jó. Most fogsz- mosolygott,majd megpuszilta az arcát és elindultak. Azonnal meglátták maguk előtt az óriáskereket,odamentek,fizettek,majd beszálltak. Lassan elkezdett mozogni a föld alattuk és elindultak előrefelé. Naruto végig nézelődött,nagyon örült annak,hogy óriáskerékben lehet- Na hogy tetszik?

- Jaj,nagyon jóóóó! Olyan jó,hogy eljöttünk ide,jó ebben az izében ülni veled!- mosolygott.

- Ennek örülök,itt mindig olyan szépen lehet látni a várost,estefelé még szebb. Sokszor voltam itt,leggyakrabban egyedül vagy Itachival.

- Értem. Tényleg szép lehet este is,hiszen most is olyan szép- ült vissza Sasuke mellé.

- Gyere,feküdj az ölembe!- mondta kedvesen,Naruto pedig örömmel feküdt bele- Tudod,amikor legelőször voltam,akkor egyedül voltam a szakadó esőben és nem volt hova bemennem,mert a vidámparkon kívül minden zárva volt,Itachival pedig épp összevesztem. Azelőtt is voltam a vidámparkban,de itt azelőtt soha. Befizettem ide két körre és ültem itt,hátha eláll az eső vagy csak legalább is nézhettem,ahogy a városra esik az eső. Kivilágított házakat,benzinkutakat,bevásárlóközpontokat láttam innen- míg mesélt,az óriáskerék már lefelé hajtotta őket- Nagyon szép volt. Akkor ez jót tett a háborgó lelkemnek,megnyugodtam. Azóta jártam ide gyakran,bár mióta középiskolába járok,kevesebb az időm. Itachival,a szüleimmel-akik meghaltak- és már veled is voltam itt-mosolygott. Naruto meghatódott attól,hogy Sasuke ilyet elmondott neki,nagyon jól esett neki. Lehúzta Sasukét egy csókra,majd felült és hamarosan a szerkezet leállt.

- Köszönöm- mondta és kiszállt belőle,a holló követte- Most te döntesz,hova menjünk?

- Huh…mondjuk,legyen…a szellemkastély- mosolygott gonoszan.

- Ajjaj,az félelmetes lehet,ott sem voltam még. És mivel az én szüleim is meghaltak,így nem vihettek el oda. Engem csak a büfékbe engedtek be,míg nem lettem 14 éves. De azóta nem is nagyon voltam itt…- gondolkozott. Elindultak a kastély felé,majd bementek.

- Ha megijedsz,nyugodtan ugorhatsz az ölembe,nem fogom bánni- mondta halkan kuncogva. Naruto fújt egyet,mint egy kismacska,majd elindult előre. Hirtelen egy nagy véres tábla jelent meg előtte,aminek majdnem nekiment,annyira közel került hozzá. Egy „Meghalsz” felirat volt rajta és mintha vérrel írták volna. Kötélen lógott pár csontváz,amitől Narutot kiverte a víz. Közvetlenül mögötte visszahangoztak Sasuke léptei,pont mint ahogy az övéi is. Alulről volt megvilágítva egy lyuk a falon,amiben teljesen sötét volt. Naruto közelebb ment hozzá,hogy megnézze,mi az,mikor hirtelen egy nagy undorítóan kinéző dolog bukkant fel belőle,alaposan megrémisztve a szőkét,aki emiatt hátra is esett,egyenesen Sasuke karjaiba.

- Én mondtam,hogy nem fogom bánni- mondta,majd értelmetlen szavakat suttogott a fülébe,mielőtt megcsókolta volna. Hosszú csókjukat az szakította félbe,hogy egy sikítást hallottak a bejárat felől. Sasuke csóválta a fejét.

- Ez Sakura lesz…

- És Leevel van…

- Menjünk…

- Oké…

Nem igazán szerették volna,ha összetalálkoznak a párossal,mert az elrontaná a kedvüket. Sasuke tudta a legrövidebb utat,így hamar kijutottak,de persze a szőke így is megijedt pár dologtól,nem beszélve arról,hogy a végén,mikor már majdnem kiértek,Sasuke a frászt hozta rá,mikor egy maszkot vett fel,ami oda volt téve.

- Sasuke,ezt most direkt csináltad? Tökre megijedtem,hogy ki az,meg hogy hol vagy!- förmedt rá,de mivel nem kapott választ,csupán egy „Nebánts” pillantást,így nem haragudott.

- Menjünk el kajálni,reggel óta nem ettünk semmit és tudom,hogy éhes vagy!- mondta,mire Naruto eleresztett egy rókavigyort.

Az ebéd is megvolt,gyorsan telt a délután,míg sétáltak a közeli parkban,majd hazafelé vették útjukat. A szőke nyújtózkodott egyet és megjegyezte,hogy milyen jó volt ez a nap.

- Örülök,hogy jól érezted magad,én is!

- Akkor oké!- mondta élénken és bement a házba- Szerinted van itthon valami innivaló?

- Szerintem nincs,mivel nem szoktál valami gyakran vásárolni…

- Ja,tényleg- sóhajtott- na mindegy,most sem fogok,hehe.

- Felőlem…bár szinte már megint úgy néz ki a lakás,mint valami ól- ingatta a fejét.

- Nekem mindegy. Megyek zuhanyozni- jelentette ki és indult fel az emeletre.

- Mehetek én is?- vigyorodott el. Naruto elvörösödött és rávágta:

- Persze,hogy NEM!- bevágta előtte az ajtót. Az Uchiha önelégülten ült le az ajtó elé és szándékosan olyan hangokat adott ki,mint aki éppen most élvez el,de úgy,hogy azt Naruto is jól hallotta. Ez addig folytatódott,míg a szőke ki nem szállt a zuhany alól,magára nem csavart egy törölközőt és vörösödve ki nem jött. Miután meglátta,hogy Sasuke csak nyugodtan ül ott a jól ismert perverz vigyorával az arcán,elöntötte a méreg és eltrappolt Sasuke mellett,majd bevágta az ajtót maga után és az ágyon ülve dühöngött. Sasukének sikerült elérnie a célját,ugyanis a szőke férfiassága az égnek meredt,amint meghallotta a nyögésre utaló hangokat. Könnyek folytak le az arcán,majd a nyakán folytatták útjukat.

- Miért csinálod ezt velem,Sasuke…- suttogott,majd hallotta,hogy a másik oldalon a deszkák megroppannak,majd a zaj hangosodik,végül eltűnik. Végül egy nyugtató hangot hall meg,kétség nélkül a feketéét.

- Naruto,engedj be…nem akartalak megbántani,csak viccelődtem veled.

- Hagyj már békén! Folyton ilyesmit csinálsz velem!

- Sajnos ilyen a természetem. De nem állt szándékomban semmi rosszat tenni.

- Nem?

- Dehogy is! Figyelj,hagy menjek be…

- Nem zártam be az ajtót…- törölte le a könnyeit. Halkan elfordult a kilincs.

- Még szerencse- mondta még halkabban,majd bezárta maga után- Azt értem,hogy miért lettél erre vörös és miért csaptad be az ajtót. De miért sírsz,Dobe?- kérdezte lágyan,miközben leült mellé.

- Azért,mert…én is…- Sasuke nagyon figyelt,hogy értse a szavait- akarom…mindig,amikor valami olyat…mondasz…akkor én…

- És miért kell emiatt sírnod,te kis butus? Azért,mert ennyitől is…szólhattál volna,és akkor nem bántalak ilyesmivel…- ölelte meg.

- De…én…

- Igen?- kérdezte aggódva,de mivel látta,hogy a szőke mennyire zavarban,elmosolyodott.

- Még…most is…- már nem sírt,nem hüppögött,most csak amiatt nem tudta elmondani,mert érezte,hogy az egész arca felforrósodik tőle. Sasuke viszont értette és csábosan mosolygott rá,majd ledöntötte őt az ágyra.

- Őszintén örülök,hogy végül is vettem rá a fáradtságot és néhány napja én is elolvastam azt a maszlagot- vallotta be,mire a másik ijedten nézett rá- Nyugi,csak az előjátékot- kacsintott,mire az még jobban kétségbeesett.

- Sasuke! Ezt jobb lett volna,ha nem mondod…

- Lehet,de akkor nem szórakozhatnék jól a vörös pofidon- vigyorodott el,majd végignyalt Naruto ajkán és szenvedélyesen megcsókolta,amit a szőke azonnal viszonzott. Sasuke ezután a nyakát kezdte el csókolgatni és szívogatni,mire a kiszívott helyen keletkezett egy vörös foltocska. Lassan haladt lefelé,hogy Narutonak legyen elég ideje felkészülnie,hiszen nem szerette volna,ha kellemetlen érzést hagy benne az első alkalom. Bár efelől nem kellett sokat aggódnia,mert minden egyes mozdulatát egy apró elégedett sóhajjal jutalmazta. Szájába vette a mellbimbóját és addig nyalogatta és szívta,míg meg nem keményedett a kényeztetés alatt,majd áttért a másikra. Ezután újra folytatta útját a nyelvével a szőke testén,elért a köldökéhez is körbenyalogatta azt is. Erre Naruto megrezzent,újabb sóhaj menekült ki az ajkai közül,de azt elfojtotta Sasuke forró csókja.

- Nagyon szeretlek- suttogta a fülébe,majd visszatért oda,ahol abbahagyta és levette a szőkéről a törülközőt. Felnézett rá,megnyalta a meredt férfiasságot,majd teljesen a szájába fogadta. Naruto a hirtelen érzéstől próbált felülni,miközben hangosan felnyögött.

- Sasuke!- dőlt vissza az ágyra és beletúrt a fekete tincsekbe. Sasuke egyenletesen mozgatta rajta a fejét,míg a szőke folyamatosan nyögte alatta az ő nevét. Hamarosan a teste megrázkódott és elélvezett. Sasuke szinte mindet lenyelte,majd felhajolt a ziháló Narutohoz és mosolyogva várta meg,míg kifújja magát egy kicsit,hogy végre megcsókolhassa. Ez nemsokára meg is történt,a feketehajú megcsókolta őt,majd a kék szemekbe nézett.

- Szeretném,hogy jó emlékeid legyenek erről és közben elfeledj minden rosszat,ami valaha is történt veled- mondta,majd a maradék élvezetet,ami Naruto férfiassága körül maradt,letörölte az ujjával.

- Fájni fog?

- Nem tudom …valószínűleg az elején biztos fog fájni. De igyekszem úgy,hogy ne fájjon.

- Oké,bízok benned- mosolygott rá,Sasuke pedig viszonozta ezt.

Kissé felemelte a szőke lábait,hogy egy ujjával belé tudjon hatolni. Naruto felkiáltott,de mivel látta,hogy Sasuke mennyire aggódik,próbált úgy tenni,mint akinek nincs nagy fájdalma,ezért hamar elhallgatott. Mikor a feketehajú úgy érezte,betolta a második ujját is,mire már csak egy szisszenés érkezett,majd nemsokára a harmadik ujjával tágította Narutot. Közben csókokkal borította az arcát,puszilgatta a szemét,így a szőkének kezdett jobb érzése lenni a benne lévő ujjak hatásáról,s nemsokára zihálva csókolta meg kedvesét. Sasuke halványan elmosolyodott,majd kihúzta az ujjait és lassan,fokozatosan tolta be magát. Narutonak az első mozdulás eléggé fájt,de csak egy fájdalmas nyögésre telt belőle. Míg a holló egyre jobban betolta magát,simogatta Naruto oldalát és halvány csókokat adott neki. Mikor teljesen bent volt,mindketten felnyögtek attól a kellemes és bódító érzéstől,ami akkor érte őket. Sasuke megvárta,míg a szőke kényelembe helyezi magát,majd lassan el kezdett mozogni benne. Naruto átkarolta őt és a fülébe lihegett és közbenyögött,ami még jobban fokozta a vágyait.

A fekete fokozta a tempót,mert úgy érezte,hogy Naruto teljesen ellazult. És valóban,Naruto extázisba került és önfeledten nyögte szerelme nevét,már nem gondolkodott reálisan,ha megkérdeznék tőle,hogy mi a neve azt válaszolná: Sasuke. Ha megkérdeznék hol lakik,hova jár suliba vagy hány éves,mindenre azt válaszolná,hogy Sasuke. Érezte,hogy nemsokára belép a gyönyör kapujába, így erősen fogódzott a hollóba,miközben az még jobban gyorsított a mozdulatain. Körülbelül egyszerre érte őket a beteljesülés,majd fáradtan estek össze. Sasuke erőt vett magán és kicsúszott Narutoból,majd melléfeküdt. Miközben erősen szedte a levegőt,arra gondolt,hogy örökké vele akar maradni. Naruto is hasonlóképp gondolkozott,mikor visszatért az agya a helyes működésébe és végre nem kóválygott a feje.

- Sasuke…

- Hm?

- Mi is a nevem?- kérdezte mikor még nem rendeződtek teljesen a gondolatai- Ja,Naruto,már tudom.

- Ez aranyos volt,Dobe- mosolygott- Azt hiszem sikerült elfeledtetnem veled mindent.

- Igen,ez eszméletlen…- motyogta,majd ránézett Sasukére- Szeretlek.

- Én is szeretlek,Naruto- ölelte át a szőkét és megpuszilta a homlokát. Naruto közelebb fészkelte magát hozzá,teljesen belesimult az ölelésbe és viszonozta azt. Hamarosan  körülvette őket a jótékony álom.

*****

Másnap az óra csörgésére ébredt fel a két fiú.

- Na ne…ma iskola van,ez nem igaz!- dühöngött a szőke,miközben lecsapta az órát.

- Na nem mondod,Dobe…ez van,fárasztó az élet- morgott ő is,de ő már fent volt és fel is öltözött. Naruto csodálkozott rajta,hogy a tegnap éjjel után hogy tudott felkelni időben,sőt,érezte a finom ételillatok tömkelegét,ami az orrát megcsapta- Amúgy jó reggelt, készítettem neked reggelit.

- Oh,jó reggelt neked is. Köszönöm- mosolygott kedvesen,majd maga elé kapta a tálcát és gyorsan elkezdte befalni- Te nem reggelizel?

- Már ettem,kösz.

- Oh,értem- majd inkább nem foglalkozott ilyenekkel és betömte magába a rament. Mikor készen lett,újra megköszönte,majd felállt. Sasuke szeme őt vizslatta,amint felállt,de még nem jött rá,hogy miért- Öhm,most mit nézel?

- Khm…ha nem emlékeznél rá,nincs rajtad ruha,de nem mintha zavarna,sőt örülök is neki- lépett közelebb,majd a keze le akart csúszni Naruto férfiasságához,ám az pirulva tolta el.

- Inkább lezuhanyozom,mivel tegnap teljesen értelmetlen volt…- mondta és bement a fürdőszobába,majd hamar készen lett és gyorsan felöltözött,persze Sasuke végignézte,ahogy öltözik. Mikor készen lett,megfésülte a haját és fogat is mosott,majd Sasukével elindultak.

- Haza kell mennem a táskámért,jössz?

- Persze!- mondta,majd gyorsan elszaladtak Sasuke házába. Itachi már felkelt,így nem maradhatott el a szidás,hogy miért nem szólt neki,hogy elvitte a pénze felét,stb.

- Nem érek rá ilyesmire,onii-san! Elkésünk Narutoval az iskolából!

- Kellett nektek hancúrozni…

- Csak azért mondod,hogy engem idegesíts,vagy azért,hogy őt hozd zavarba?- püfölte a bátyját,mire az kiejtette a táskát a kezéből.

- Is-is. Ma hazajössz?

- Talán. Narutoval. Légy jó,Itachi…- mondta,majd elszaladt bátyja elől,magával húzva a szőkét is. Már tíz percet késtek az iskolából,de ez nem akadályozta meg őket,hogy további negyedórát késsenek,hiszen Kakashi-sensei még úgysem volt ott. Mikor beértek,többen is rájuk vigyorogtak,vagy hangosan sugdolózni kezdtek,de csak Kiba volt olyan szíves,hogy ki is mondta,ráadásul elég nagy hanggal,így valószínűleg mindenki meghallotta.

- Sziasztok! Huh,bocsi,de elmondtam Sakurának,aki elmondta Inonak,aki elmondta Chojinak,aki elmondta Shikamarunak,aki már tudott róla,hogy MELEGEK VAGYTOK- vigyorgott rájuk.

- Leszarjuk magasról. Még valami?- kérdezte érdektelenül a fekete,majd átölelte szerelme derekát. Kiba továbbra is vigyorgott és odasúgta nekik:

- Uhm,Ino ír rólatok a suli-oldalon,szóval felkészülhettek a legrosszabbakra.

- Ajjaj…ha úgy kezelik,mint Ino…vagy úgy,mint Itachi…

- Ne aggódj,majd én lerendezem- mosolygott önelégülten,majd látta,hogy szinte az összes tanuló az iskolában a tantermük előtt tolakszik,mintha sztárt akarnának látni- Kiba, ha lehet ide senkit ne engedj be,majd én kimegyek.

- Okés!- mondta,majd Sasuke kilépett az ajtón,amit azonnal be is csuktak utána.

- Sasuke! Nekünk miért nem mondtad el,hogy Narutoval jártok! Miért nem velem jársz,az csak egy FIÚ!- zúgták a lányok

- Sasuke,nem hittem volna rólad,hogy buzi vagy,nekünk miért nem szóltál,megszabadítunk ettől a gyerektől és újra normális lehetsz!- zúgták a fiúk.

- Készíthetünk rólatok fotót miközben smároltok? Na,légyszi!! Naaaaaa!- zúgták az Ino féle bezsongott őrültek,ezek már fiúk és lányok is voltak.

- Hallgassatok már el!- kiabálta,mire a zúgás abbamaradt- Az,hogy nektek nem tetszik,hogy nem veletek járok,az a ti problémátok,amúgy sem szerettem soha rámenős lányokat- fordult a lányok felé,akik sóhajtozva eloszoltak- Nem kell megszabadítani senkitől,ő nem egy veszélyes fenevad,sem egy idióta fan,mint a lányok,ő csupán szeret. És én is őt. Ha emiatt nem barátkoztok velem,az a ti bajotok- fordult oda a fiúkhoz. Majd végül a lelkes Ino-fanokhoz fordult- Nem érdekel,hogyha készítetek rólunk fotót,de a ti kérésetekre biztos,hogy nem fogunk kiállni csókolózni. Ha valami nem tetszik,el lehet menni és békén lehet hagyni. A honlap nem érdekel ilyen szempontból,bár az igazgató,ha tudná,biztosan nem örülne neki,ugyanis Tsunade-sama kedveli Narutot és engem is.

Beszéde befejezte után nyugisan besétált a terembe,míg a kint maradtak eloszladoztak és mindenki ment a saját dolgára.

- Ez bámulatos volt Sasuke!

- Az biztos,haver! Hogy csináltad?

- Csak megmondtam mindenkinek,hogy ha valami nem tetszik,az nem az én problémám. Kb. ennyi. Ha érdekelnek a részletek,menj oda valamelyik idiótához.

- Oks,kösz!- mondta Kiba a fejét vakargatva,majd leült a helyére. Naruto megölelte a fiút.

- Köszönöm.

- Ugyan,mit,édes?- mondta komolyan,de arcán egy bújtatott mosoly bujkált.

- Hát ezt. Meg,hogy itt vagy. Nélküled nem tudnék élni.

- Mindig veled leszek. Szeretlek.

- Én Sasuke,nagyon szeretlek- mosolygott,majd odahajolt egy csókért. Ezután lassan elfoglalták a helyüket és bejött Kakashi-sensei is.

- Ohayo,gyerekek! Hallottam,híreteket,fiúk- mosolygott feléjük. Sasuke a szemét forgatta,majd a tanár elkezdte az órát.

Minden jól alakult végül. Ugyanúgy élték az életüket,mint eddig,csak azzal a különbséggel,hogy most sokkal erősebb kötelék tartotta őket össze,mint ezelőtt. Persze senki nem haragudott rájuk- na jó,talán a Sasuke imádó lányok- és mindenki elfogadta,hogy ők összetartoznak. Mindketten tudták,hogy ennek így kellett történnie,máshogy nem is történhetett volna,hiszen valahol mindig érezték azt a varázslatos érzést,ami a szívükben élt: A szerelmet.

Vége